Na, most megint bemutatnám egyik "szlengem".
Aki eddig nem tudta volna, hetedik-nyolcadik környékén eléggé vérfarkasmániás voltam. Nem szerettem az embereket (mondjuk ez a mai napig igaz, pedig azóta kijártam a szakképzőt is), szerettem így ősz-tél fele bedugott füllel csámborogni az erdőben. Akkoriban kezdtek kialakulni a zenei igényeim, piszoksok Rammsteint hallgattam... Azért azzal a hangzással a hallójáratomban, sötétedés környékén az erdő szélén a hidegben... Meglehetősen jó érzés volt.
November végén valahogy visszajött ez a hangulat, akkor született meg a következő kifejeés:
Vérfarkasportya.
Ez lényegében az erdei túra megfelelője, főként úgy, ha a legtöbb hangulati elem -időjárás, zene, személyes hangulat- megfelelő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése